Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben.
Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger”
Teréz anya
Egyszer Lengyel Tibor tanár úr küldött egy megható, szívhez szóló levelet… így kezdődött.
Én és a férjem, 2000-ben alapítottunk egy nonprofit céget, mely gyermekek napközbeni ellátásával foglalkozik, azaz bölcsődét üzemeltetünk.
Ebből a szemszögből kiindulva, nagyon közel áll a szívünkhöz a gyermekekért való tenni akarás, a mindennapjaik tartalmas eltöltése, a gyermekek nevelése, gondozása megfelelő, családias környezetben. Cégünk gyakran kap felkérő, adományozó levelet, lehetőségeinkhez képest igyekszünk jótékonykodni, segíteni. De amikor közvetve vagy közvetlenül a saját gyermekünk segítéséről, a kollégiumban töltött időről van szó… az teljesen más. Így a tanár úr levele megérintett minket.
Máté távol Nyíregyházától lakik, így a mindennapi utazgatás nehezen megoldható, és nagyon fárasztó lenne számára. Emiatt kollégista lett.. Anyai lélekkel ez egyenlő azzal, hogy naponta érzem a hiányát, bármennyire szeretném, hogy mellettem legyen, nem lehet.
Nagyfiúként már nem lehet úgy, anyaként ölelni, puszilgatni, “anya ne már…” hallottam sokszor tőle. Amikor az első kollégimban töltött hét után hazajött, nem számított ki lát minket az utcán, és ki nem… ölelhettem, puszilhattam…
A szülőknek szánt levelet elolvasva párommal arra gondoltunk, ha tanár úr ötletét felkaroljuk, támogatjuk, közvetve Máténak segítünk. Egy esztétikus környezetben neki és társainak lesznek a kollégiumi mindenapjai kényelmesebbek, az otthon melegét így a kollégiumban is érezhetik a fiatalok. Nagyon sok szeretettel telefonálgattunk, szerveztünk, lebonyolítottunk, és megcsináltuk…Máténak, a kollégiumi fiataloknak, a tanár úrnak.
Azért, mert
“Amire csak Te vagy képes, azt én nem tehetem meg
Amit csak én tudok, azt nem teheted meg Te
Ám együtt nagy dolgokra vagyunk képesek.”
Teréz anya
